Jöhet a következő

Ez a mondat gyakran hangzik el orvosi rendelőkben. Jöhet a következő páciens. Aki bemegy, elmondja búját-baját, az orvos felállítja a diagnózist, felírja a terápiát, ha szükséges tovább küldi szakorvoshoz és megegyeznek az ellenőrzés részleteiben is.

Így működik ez a kismamáknál is. Azt azonban tudni kell, hogy a várandós nők páciensek egy különleges csoportját alkotják, ahol nemcsak a kismama állapotát követi nyomon az orvos, hanem egy növekvő kis életét is. Ennek érdekében számos vizsgálat áll rendelkezésre, melyek megjegyzem nem kötelezőek. Ajánlottak, így a kismamának lehetősége van nem élni velük. De hát melyik kismama vállalná ezt be, ha meg nem született gyermekének egészsége a tét, a lényeg.

Abból kifolyólag, hogy a kismamák a páciensek egy speciális csoportját alkotják, gondolhatnánk, hogy máshogyan is állnak ambuláns ellátásukhoz. Természetesen vannak kivételek, amikor is valóban a kellő figyelem jut a kismamának és babájának. Azonban az általánosan megélt tapasztalatok azt mutatják, hogy ez máshogy van. A kismama bemegy a rendelőbe és 10-15 percen belül már kinn is van. Sok kismama szájából hallottam: mint a futószalagon. Mire is elég ez a kevés idő?

-Jó napot doktor úr!

-Jó napot anyuka! Hogy van?

-Köszönöm, egész jól vagyok. Reggeli rosszulléteim vannak.

-Hm, hát persze az normális, hisz terhes. Kérem feküdjön fel a vizsgálóasztalra.

5 perc múlva.

-Szuper, minden rendben, legközelebb egy hónap múlva jöjjön, időpontot a nővérke ad.

- Tessék anyuka, itt az időpontja, reggeli vizeletet hozzon magával.

A kismama kimegy a váróterem ajtaján és a folyosón jut eszébe, hogy ezt is meg azt is meg szerette volna kérdezni, de a nagy gyorsaságban elfelejtette. Általánosan ezt történik, főként, ha a nő először várandós és tapasztalja meg a terhesgondozás menetét. Ennek nem így kellene lennie.

A fentebb leírt jelenet hasonlít ahhoz, amit sok kismama megélt, személyesen meséltek. Kismamaként nekem is volt ilyen tapasztalatom. Aztán döntöttem. Kérdezni fogok. Sokat. Így is volt és találkoztam reakciókkal is…Ha nem kaptam kielégítő választ, kerestem az alternatív módszereket és segítettek. Na de ez a cikk nem az én tapasztalataimról szól.

Tehát kevés kommunikáció, kevés figyelem, szkeptikus hozzáállás, válaszok, reakciók az alternatív módszerekre. Mikre is gondolok? Minden kismamának azt tanácsolom, hogy a terhesgondozások alkalmával kérdezze az orvost azokról a módszerekről, melyeket szívesen fogadna a szülése során. Például szülési terv, bőrkontaktus szülést követően, meddig lehet várni túlhordásnál, gátvédelem, gátmasszázs, illóolajok használata, kádban szülés lehetősége, mozgás vajúdás során. Pozitív ebben, hogy sok szülészorvos partnerként veszi a kismamát és lehetőségeihez képest együttműködik. Aztán jön egy olyan válasz, amitől elszomorodom, hogy még mindig itt tartunk, az orvos diktál, a kismama meg teszi, amit mondanak neki. A kismamaság minden nő életében meghatározó életszakasz, függetlenül attól, ha első, vagy már a harmadik babát várja. A kismamákban sok kérdés merül fel, kétségek gyötrik, panaszok nehezítik mindennapjaikat. Elveszve érzik magukat a sok információ, tanácsok világában, ezért is esne jól nekik egy olyan segítő kéz, aki, ha nem is tud mindenre biztos információval szolgálni (mivel a várandósságot tekintve sok minden nem teljesen bizonyított), de legalább útmutatást, lehetőségeket vázol fel. Ahol a szép ultrahangos felvételek, rutin vizsgálatokon és pár szavon kívül odafigyelést, megértést, biztatást kapnak.

Tekintsünk ki kicsit külföldre. Csehországban, Németországban, Hollandiában a szülésznők sokkal több kompetenciával rendelkezhetnek, mint itt nálunk. Azok a nők, akiknek várandósságuk minden nagyobb gond nélkül folyik, bábák, szülésznők rendelőjét látogatják és csak akkor kerülnek el szülész-nőgyógyászhoz, ha a szülésznő számára valami gyanúsat észlel. Tehát a szülésznő ugyanúgy felveszi az anamnézist, kivizsgálja a kismamát (vérnyomás, vizelet, súlymérés, megjegyzem hüvelyi vizsgálatot szinte alig végeznek várandósság alatt), ellátják hasznos, alternatív tanácsokkal, figyelnek a kismama lelki állapotára is. Ezen felül születés házakban dolgoznak, ahol minden téren egy nyugalmas, biztonságos, meghitt légkört tudnak biztosítani a szüléshez, ahol nincs stressz, pszichikai nyomás. A gyermekágyi időszakban pedig otthonukban keresik fel az anyukát, ahol lezajlik egy fizikális kivizsgálás, tanácsadás szoptatással kapcsolatban és lelki támaszt is nyújtanak. A terepen zajló ellátás már a mi közeli tájainkon is elérhető (Pozsonyban és környékén) anyagi megtérítés fejében, ami viszont pénztárcaterhelő. Valljuk be, ha ez a szolgáltatás anyagilag elérhetőbb, vagy biztosító által támogatva lenne, bizonyára sok anyuka venné igénybe.

Szakdolgozatomat éppen erről a témáról, a várandós nők ambuláns ellátásáról írtam. Elméleti rész írása, fiktív diagnózisok felállítása s azoknak kezelése, kommunikáció a kismamákkal, támasz, tanácsadás és javaslatok arra célzottan, mivel lehetne bővíteni a praxist. Nagyon buzgó és lelkes voltam, sok ötletem volt. Edukációs kártyák kidolgozását vetettem fel, melyek témakörönként tartalmaznának hasznos információval, segítséggel, tanáccsal, ötlettel a kismamáknak, akik mindezekre így biztos forrásból tehetnének szert. Különféle, a praxisban is előforduló diagnózisok megoldási menetét vázoltam fel, alternatív lehetőségekhez nyúlva. Szerettem írni ezt a munkát.

Azután jött a szakgyakorlat egy szülészeti rendelőben és feloszlottak a pozitív elképzeléseim. Millió kismama a váróban, futtában elvégzett ellenőrzések, terminek adása, rövid válaszok, a legyünk túl a munkaidőn érzés. Természetesen tisztában vagyok az egészségügyünk helyzetével, de nagyon arcul csapott az, amit az előadásokon tanultunk és az, amit a valóságban tapasztaltam. Mindig is speciális dolognak tartottam kismamákról gondoskodni, végig kapcsolatban lenni velük ebben a meghatározó időszakban. Ezért is gondolom még ma is azt, hogy különleges figyelmet érdemelnek, ahol nemcsak az számít, hogy a rutinszerű vizsgálatok, kontrollidőpontok meglegyenek, hanem hogy legyen kire támaszkodniuk, hogy meghallgassák, megértsék őket.

Így az én felfogásomban ilyen módon zajlana egy terhesgondozási ellenőrzés:

-Jó napot kívánok kismama! Hogy vagyunk ma?

- Jó napot nővérke! Nehezen indult a reggel, állandó hányinger gyötör, meg ezek a hamgulatingadozások.

- Megértem, biztosan nehéz, megviseli. Próbálta már a jól lehűtött vizet, vagy menta illóolajat, esetleg gyömbéres kekszet? Reggel, még ágyból kikelés elött egyen pár falatot. Nemsokára elmúlik. Tessék befáradhat a doktor úrhoz. (A nővérke közben vérnyomást mért, a vizeletet leellenőrizte és a kismama súlyát is beírta a terheskiskönyvbe.)

-Jó napot kismama! Hogy van?

- Jó napot doktor úr! Köszönöm, lehetnék jobban is. Állandó hányinger, hangulatingadozás.

- A hányingerre mit használ? Vagy a nővérke már javasolt valamit? Gondoskodjon a lelki jólétéről is. Esetleg jóga, kismama masszázs, nagy séták, alternatív módszerek?

- Köszönöm, a nővérke volt kedves és tanácsolt az elsőre, kipróbálom azt is, amiket Ön javasolt.

- Megértem, hogy stresszes. Szép időszak ez, de igaz nehéz is tud lenni. (A doktor úr közben ultrahangot végez és magyarázza éppen mit is lát és minden a helyén van e.) Majd folytatja.

-Úgy látom a véreredmények rendben vannak, minden érték megfelelő, nem vashiányos, pajzsmirigye is rendben működik, és a genetikai tesztek eredménye is megnyugtató. Kizárjuk a vizsgált genetikai rendellenességek lehetőségét. Anyuka, megnyugodhat, a babával minden rendben, Önnek pedig kitartást kívánok, idővel enyhülni fognak a tünetek. Kérem a nővérkétől kérjen időpontot a következő ellenőrzésre, ami egy hónap múlva lesz. Minden jót!

- Köszönöm szépen! Viszlát!

A nővérke már előre felírta következő időpontot, hát igen az évek és a tapasztalat!

• Ne feledkezzen el vizeletet hozni magával. (és informálja a következő esedékes vizsgálatról is)
• Köszönöm szépen, rendben hozok, minden jót addig is!

A fővárosban volt szerencsém dolgozni egy magán rendelőintézet nőgyógyászati-szülészeti rendelőiben. Fizetett volt. Talán ezzel sokat el is árultam… Ha nem úgy szóltam vissza, nem úgy viselkedtem, nem olyan reakciót adtam, ahogy az tetszett a kismamának, bizony panaszt tett a vezetőségnél. És igen, én sem voltam munkaidőm minden percében nyálasan kedves, odaadó. Sokszor kellett erőmön felül teljesíteni, mikor több munkát kap az ember, amennyit képes elbírni. De mindenkinek megadtam a tiszteletet, soha nem éreztetem a pácienssel, hogy a terhemre van.

Egy ideális világban talán a fentebb írtakhoz hasonlóan nézne, nézhetne ki egy terhesgondozási ellenőrzés. Igen, tudom, már rég nem élünk ideális világban, és amúgy is egyénenként változik az idealitásról alkotott képünk. De! Szerintem azt minden kismama nevében állíthatom, hogy egy ilyen érzékeny és sebezhető időszakban fontos a kommunikáció, a hozzáállás, a reakciók milyensége. Számomra az nehezen felfogható, hogy máshol ez működik. És nem kell messzire menni. Akkor itt miért nem? Hadd zárjam soraimat egy idézettel, ami erős motivációként szolgálhat: "Ahhoz, hogy megváltoztassuk a világot, változtatnunk kell azon, ahogy a gyermekek születnek." - Michal Odent