Ezek a modern kismamák...

• Szülési terv. Furán hangozhat. Hogy lehet egy olyan életeseményre tervet írni, amit legjobb, ha a természetre bízunk. Hát épp ez az! A természetes része a lényeg. Sokak szerint csak egy újabb mánia, divat a kismamák körében. Mintha ezzel is üzenni akarunk a mai kornak: mindent is időre és eltervezve. De hisz azt teljesen nem lehet. Ez így van. De! Erre majd kitérek később. És sokak szerint meg igen is jó dolog, hiszen a kismama képben van mik a lehetőségei neki és a babának, milyen pozitív hozományait élheti a meg a természetes szülésnek.

Bevezetőként azért szolgálnék egy kis ismertetővel, hogy közelebb hozzuk, mi is ez a szülési terv dolog. És szerintem sokan megértik a még nem kifejtett De! részt. A szülési terv egy a kismama által lapra vetett összegzés, amely listába foglalva tartalmazza azokat a pontokat, kéréseket, prioritásokat, melyeket a várandós lehetőségekhez képest szeretné, ha a szülőszoba személyzete megvalósítana a szülés egyes fázisaiban, illetve az újszülött ápolásával kapcsolatban. Egy kismama, aki leírja elképzeléseit, hogyan szeretné világra hozni gyermekét. Erre a legideálisabb idő a terhesség 34.-36. hete, amikorra is kirajzolódni vélnek az elképzelések, és biztosra tudja, hogyan szeretné világra hozni gyermekét.

Mivel a szülészet szakembereinek munkája sok energiát és odafigyelést igényel, a szülési terv mindenképpen legyen rövid, lényegretörő, jól felépített. Ez azért is hasznos, mert a szülésznőknek és orvosoknak nincs idejük a hosszas, túlrészletezett, nagyon kifejtő szülési terveket olvasni. A sok körítés miatt elcsúszik a figyelmük olyan részek felett, ami a kismamának különlegesen fontos.

A szülést illető kívánságok, preferenciák, prioritások kismamánként változóak, ezért nem tanácsos másolni a szülési tervet. Nézzünk utána a világhálón annak formai, tartalmi, szerkezeti formátumának, de a kismama a sajátját írja meg. Hogy Ő mit szeretne, mit nem szeretne, mire vágyik, stb.

A mai kor kismamái már sokkal tudatosabbak, mint mondjuk egy generációval előttünk. Nemcsak a terhesség természetes lefolyása iránt érdeklődnek és teszik meg érte a tőlük telhetőt, hanem egyre többet érdeklődnek a szülés menetéről és annak természetközeliségéről, a természetes módszerekről, ill. a jogaikról. Véleményem szerint ez nagyon is jó, hiszen az a kismama teste. Ő és babája az, akik ebben a főszereplők. Viszont egy szülési terv megírásakor-és ezt mindig hangsúlyozom- tudatosítania kell a kismamának, hogy nem lehet mindent előre megtervezni, ill. mindent és úgy teljesíteni, ahogy azt ő leírta. A szülési terv irányt ad, az orvosnak, szülésznőnek és a kismamának. Lehetnek olyan előre nem látható komplikációk, melyek a terv csupán egy részét engedik megvalósítani. Hiszen elsődleges az anya és a baba egészsége. Egy szüléshez, születéshez türelem, alázat és támogatás kell. Sőt! A szülést, mint olyat tisztelni kell! A természetet tisztelni kell. Mert, ha feleslegesen megbolygatjuk azt, ami magától (igaz később és más tempóban) is menne, az megbosszúlja magát. Alapvető dolog a folyamatos kommunikáció a personál és a kismama között a szülési tervet illetően, hogy informálják őt, mit miért nem lehet megvalósítani, vagy milyen más alternatívát tudnak kínálni. A szakemberek laikus másik féllel állnak szemben, ezért kerülniük kell a szakzsargont, amit a kismama nem biztos, hogy megért, ezért nem is tudja, mibe egyezzen bele vagy ne egyezzen bele.

A terv összeállításából a partner, vagy más közeli személy, mint kísérő személy is kiveheti a részét. Így képbe kerül ő is, miről szól egy szülés. Milyen is az az út, amit a kismama megtesz.A partner ezzel is tudja majd továbbítani, kommunikálni a kismama kéréseit, míg ő maga jobban tud koncentrálni a szülés egyes etapjainak mélyebb megélésére.

Amennyire érdeklődést mutatnak a kismamák a szülési terv iránt, olyannyira változóak a szülészeti osztályok szakszemélyzetének reakciói, hozzáállása, elfogadása. Sok helyen kifejezetten nem tartják jó ötletnek, nem szeretik, mivel ki kell lépniük a megszokott rendszerük mögül és valami újat, szokatlant tenniük. Egyrészt megértem őket, az a biztonságosabb, meg az ott dolgozó szakemberek túlterheltek, munkájuk nincsen érdemben értékelve. De ennek következményeit ne a szülő nők tapasztalják! Van, ahol nehezen, de igyekeznek megvalósítani a kismama kéréseit. És van, ahol- ami a szívemnek kedves- szinte felesleges a szülési terv benyújtása, mivel alapból figyelnek a kismama és a baba igényeire.

Dilemma. Írni, vagy nem írni szülési tervet. A terv kifejezés megtévesztő lehet. Hiszen ki az az elvetemült kismama, aki előre megtervezi a szülését, gondolhatják a kétkedők. De! És visszatértem a cikk elején elhangzó De! részhez. De a kismama tudhat előre sok dolgot.

Tudhatja, hogy milyen intézményben szeretné világra hozni babáját. Állami kórház, magánkórház, születés ház.

Tudhatja, hogy szeretne-e kísérő személyt maga mellett szülése során és, ha igen, a szülés mely fázisa alatt.

Tudhatja, milyen alternatív és gyógyszeres fájdalomcsillapító lehetőségek állnak rendelkezésre, és azokból választani.

Tudhatja, hogy meggondolhatja magát és eltérhet szülési tervében leírt kérésektől.

Tudhatja, hogy neki mi a fontos.

Tudhatja, milyen bánásmódot szeretne a szülését kísérő szakemberek részéről.

Tudhatja, hogy egy esetleges császármetszés esetében, melyek azok a nem szokványos kérések, amit a személyzet betarthatna. Pl. apához kerüljön először a kisbaba, vagy tervezett császármetszéskor is legyen - ha csak részleges, de legyen - bonding.

Tudhatja, hogy a szülés után nem kívánja babája cumisüvegből történő táplálását.

Tudhatja, hogy nem kívánja dudlival nyugtatni kisbabáját.

A kismamák nem azért érdeklődnek a szülési terv iránt, ill. állítanak is össze, hogy azzal fejfájást, külön macerát okozzanak a szülészeti osztály szakembereinek. Egyszerűen-miután a kismamák olvasottak és szakforrásokból tájékozottak- beleszólást kérnek a velük történő eseményekbe. Hiszen ma már tudjuk, nem mindegy hogyan szülünk és hogyan születünk. A felelősség, tudatosság itt folytatódik (kezdődik azzal, hogy a nő kiegyensúlyozott életvitelt folytat kismamasága alatt) azzal, hogy nem bábú ebben az egész történésben, hanem választási lehetőséget kér. És a legjobb, ha meg is kapja.